A római fürdőktől a modern hidromasszázs kádakig – A fürdők és a fürdőszoba kalandos története II.
A higiénia szintje a 17-18. században érte el mélypontját Európában. A napi tisztálkodás célpontjaként csak az arcot és a felsőtestet, annak is legfeljebb a nyak felőli részét jelölték ki.
Nem fogja elhinni, miért pont Franciaország a parfümök fellegvára…
XIV. Lajos francia királynak például orvosai javasolták a fürdés visszaszorítását. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy bírtak érintkezni egymással napi szinten a „bűzös” arisztokraták?
Nos, habár a parfümöknek története évezredekre visszanyúlik, egyáltalán nem véletlen, hogy a parfümök készítése és használata az újkorban épp Franciaországban élte virágkorát: ekkoriban jött divatba a tisztálkodás híján keletkező testszag elnyomása – erős illatszerek segítségével. A Napkirály toalettje például mindössze annyit foglalt magába, hogy reggelente pár csepp parfümmel átitatott kendővel áttörölte arcát, valamint némi rózsavizet öntött a kezére.
Azért a korabeli magyarok higiéniájáról sem lehet ódákat zengeni
Mai szemmel egészen meghökkentő, amiről gróf Bethlen Miklós befolyásos és művelt kancellár számol be 1690-ban: „Ritkán fürödtem, kivált hideg vízben; lábamat két hétben, néha minden héten mosattam, számat reggel, ebéd és vacsora után mindenkor, és gyengén a kezemet is hideg vízzel mostam…”
Hiába, habár ma a felső tízezer minimum hidromasszázs kádat és gőzkabint vásárol otthonra, a 17. századi elit korántsem tette magasra a lécet, ha tisztálkodásra került sor. Ezek alapján megsaccolhatjuk, évente körülbelül hány alkalommal mosdott meg egy nem nemesi származású személy… ha egyáltalán vette rá a fáradságot.
Aztán véget ért a mélyrepülés: épültek a csatornák, beindult a fürdőkádak gyártása
A modern kori higiénia fellendülése a 19–20. század környékére tehető. Az újkori csatornahálózatok kialakítása révén a folyó víz széles körben elérhetővé válhatott. Egészen addig a hálószoba volt a tisztálkodás fő színtere, benne a mosdószekrénnyel vagy -asztallal, amin egy mosdótál és kancsó állt, azonban a századforduló környékén – eleinte inkább csak presztízsből – már fürdőszobák kerültek a polgári lakásokba is.
Előtte a fürdést, ha néhanapján sort kerítettek rá, a konyhai fadézsában oldották meg. Öntött vas kádakat 1883-ban az Általános Szaniter Gyártó Vállalat kezdett gyártani, bár ezek inkább hasonlítottak még egy lóitatóra, mint a mai formatervezett akril vagy porcelánkádakra.
Lassú, de biztos fejlődés vezetett el a mai körülményekig
Először nem terjedt el azért túl tömegesen a fürdőszoba: 1921-ben az otthonok mindössze 1%-a foglalta magában az önálló, mosdóval és fürdőkáddal rendelkező helyiséget. A teljes testet hetente átlagban egyszer tisztították meg alaposan, szappan segítségével.
Az 1970-es évektől az állam is fokozottan ügyelt arra, hogy a lakásépítés a fürdőszoba kialakítását is minden esetben magába foglalja. Manapság gyakorlatilag mindenhol találunk fürdésre, tisztálkodása alkalmas helyiséget, melynek felszereltsége persze az egyszerű zuhanykabintól a márvány sarokkádig, egészen sokféle lehet.
Becsüljük meg a mai fürdőszobánkat…!
Kétrészes cikkünk után reméljük, hogy ezután más szemmel: szinte áhítattal fog a csillogó, nagy higiéniát biztosító fürdőszobájára tekinteni, mely lehetővé teszi, hogy frissen és ápoltan vágjon neki minden egyes napnak.
Tetszett, amit a fürdőszobák történetéről olvasott? Ossza meg ismerőseivel!
A jövő héten apró fürdőszobákat fogunk otthonosabbá tenni hasznos tippek segítségével. Addig is forduljon hozzánk kérdéseivel az info@homelux.hu e-mail címen!
