Karácsonyi versek gyerekeknek
De vajon hogyan készülhet még a karácsonyra egy kisgyermekes család? A karácsonyfa dísz készítése, és más kreatív kézműveskedés mellett más, hasznos, mégis hangulatos formát is adhatunk az adventi délutánoknak, estéknek. Például kedves verseket taníthatunk gyermekeinknek. Ezzel nem csak a Karácsony hangulata költözik be a meleg otthonokba, hanem vidám perceket is szerezhetünk mindannyiunknak. Ami pedig nem hátrány, gyermekünk szókincsét, nyelvi készségeit, memóriáját is fejleszthetjük egy-egy bájos versikével, melyet aztán büszkén szavalhat karácsonykor a könnyekig hatódott nagyszülőknek, amikor az egész család körül üli a fát.
Összegyűjtöttük a magyar irodalom néhány kiemelkedő alakjának legszebb karácsonyi verseit, melyek kifejezetten jó apropót adhatnak egy kis ünnepi hangulatkeltéshez. A szerzők, akik gyönyörűen bántak a magyar nyelvvel, több szempontból is segítségünkre lehetnek. A ritmusos versek ugyanis nagyon jó hatással vannak a gyermekek szellemi fejlődésére, miközben ezeknek a gyönyörű verseknek a szókincse hozzájárul ahhoz, hogy minél választékosabban tanulják meg kifejezni magukat gyermekeink.
Karácsonyi versek Weöres Sándor-tól
Köszöntlek karácsony
Karácsony, karácsony,
Jég-udvaros napja,
Jég-reszelős napja!
Mindenki az uzsonnáját
Hó-kendőbe kapja.
Köszöntlek, karácsony
Fagy-csillagos éje,
Megdermedt napkelte,
Szürke madár röpte,
Új esztendő közelsége
Mikulás hónapja.
Nől a dér, álom jár
Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
Én is, ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.
Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.
Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.
Kis ágat öntöznék
fönn a messzi Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.
Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.
Szép fenyő
Szép a fenyő télen, nyáron
Sose lepi dermedt álom
Míg az ágán jég szikrázik
Üde zöldje csak pompázik.
Nagykarácsony immár eljő,
Érkezik az új esztendő
míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.
Betlehem
Ó fényességes
Ó békességes
Ó dicsőséges
Karácsony!
Szénakazlak mellett,
lám, angyal közelget.
Az égből indulva
Üzenetét hozza:
Ma született gyermek
A világ ismer meg!
Ó fényességes
Ó békességes
Ó dicsőséges
Karácsony!
Pásztorok hirdessék,
Minden szívnek tessék:
Ő az istállóban
fekszik a jászolban,
fekhelye gyalult fa,
pelenkája szalma.
Ó fényességes
Ó békességes
Ó dicsőséges
Karácsony!
József és Mária
ajkán zeng ária,
ökörke, szamárka
kétfelől csodálja:
Világ ékessége,
kezdete és vége!
Ó fényességes
Ó békességes
Ó dicsőséges
Karácsony!
Száncsengő
Éj-mélyből fölzengő
Csing-ling-ling-száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling
Tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló,
Kop-kop-kop- nyolc patkó.
Nyolc patkó -kop-kop-kop
Csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
Csing-ling-ling-száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling
Tél öblén halkan ring.
Csukás István - A karácsonyfát meghoztuk
Fehér havon fut a szán,
fut a szán,
ez ám a jó igazán,
igazán!
A szánkómra felülök,
felülök,
hegyen-völgyön repülök,
repülök.
A szánkómra egy nyúl ül,
egy nyúl ül,
hogy ne legyek egyedül,
egyedül.
Repülj szánkó a havon,
a havon,
Ez ám a nagy vigalom,
vigalom!
A nyúl mögé róka ül,
róka ül,
hogy ne legyünk egyedül,
egyedül.
Repülj szánkó a havon,
a havon,
Ez ám a nagy vigalom,
vigalom!
Róka mögé egy medve,
egy medve,
kapaszkodik nevetve,
nevetve.
Repülj szánkó a havon,
a havon,
Ez ám a nagy vigalom,
vigalom!
Medve mögé hóember,
hóember
kapaszkodik örömmel,
körömmel.
Repülj szánkó a havon,
a havon,
Ez ám a nagy vigalom,
vigalom!
Mögé csücsül egy fenyő,
egy fenyő,
a szánkómnak szárnya nő,
szárnya nő.
Repülj szánkó a havon,
a havon,
Ez ám a nagy vigalom,
vigalom!
Hazaérve hahóztunk,
így szóltunk:
a Karácsonyfát meghoztuk,
meghoztuk!
Földíszítjük estére,
estére,
s leülünk a tövébe,
tövébe!
Kosztolányi Dezső - Karácsony
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
Juhász Gyula - Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
József Attila - Betlehemi királyok
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!
Zelk Zoltán - Karácsonyi ének
Nem alszik még kis Jézuska,
lágy szalmában fekszik ébren.
Három csillag áll fölötte
mosolyogva fönn az égen.
Szól egy csillag két társának:
„Nem mennénk le Jézuskához?
Melengessük, hátha fázik!...
Keljünk útra jászolához.”
Így beszélnek, jődögélnek
égi útról, földi útra.
Kis Jézuska jászolához
visz a három csillag útja.
És odalent már az ajtón
fűszállal kis bárány tér be
s így szól: „E füvecskét hoztam
én Jézuska örömére.”
S jönnek lepkék édes mézzel
jön a szellő virágporral,
jönnek a három királyok,
s jönnek pásztorok nagy bottal.
Mosolyogna Jézus rájuk,
de alszik már nincsen ébren.
Három pásztor őrzi álmát:
három csillag fönn az égen.
Jönnek messzi földről népek,
hoznak nótát, hoznak kincset.
Erdő, porszem súgja vélük:
„Megszületett, ím, a kisded…”
Kányádi Sándor- Betemetett a nagy hó
Betemetett a nagy hó
Erdőt, mezőt, rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
Csak a feketerigó
maradt feketének.
Végül pedig egy megható kortárs vers
Szabó T. Anna - Az ünnep azé, aki várja
Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?
Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.
A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?
Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.
És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.
