Vissza az időben - Az 1930-as évek konyhája, fürdőszobája
Olyan természetesnek vesszük, hogy folyó vízben mosogatunk, hogy a sarokkádunk pillanatok alatt megtelik meleg vízzel és automatikusan nyúlunk a hidromasszázst indító gomb után. Most itt az idő, hogy visszanézzünk a múltba és még jobban értékeljük, amink van!
A nagyszülők, dédszülők sokat mesélnek arról, hogy milyen is volt az élet régen…. A maihoz képest egyszerűbbnek tűnik minden. Ahogy nem bonyolították az életüket állandó utazásokkal, munkahely váltással, úgy a mindennapi tevékenységeket is a legegyszerűbb módon oldották meg.
Az 1920-30-as években sem vidéken, sem a városokban nem volt divat a mindennapos fürdés. A napi mosakodás legfeljebb az arc, kéz és láb tisztításában merült ki, fürdésre hetente egyszer került sor.
Városi környezetben a társas házakban folyosónként egy fürdőhelyiség volt, amit a lakók közösen használtak. Itt már volt vezetékes víz is, bár a melegítést sokáig a fürdőzőnek kellett megoldania.
Fürdőszoba hiányában a tisztálkodás igen fáradságos dolog volt.
- Felállították a fürdődézsát, bádogkádat -kinek mi volt otthon.
- A kútról vizet hoztak, amit aztán a sparherden felmelegítettek.
- Nagyjából két óra múltán volt is a dézsában annyi víz, hogy bele lehetett ülni.
- Fürdés után a használt vizet - melyben a család több tagja is megfürdött egymás után - vödrökkel hordták ki.
Mosdáshoz szegényebbek közönséges mosószappant, gazdagabbak már pipereszappant, fürdősókat használtak.
Körülményes mosogatás
A mosogatás zománcos vájdlingban történt. A vízhordás és forralás sok időt igényelt, így naponta csak egyszer, lefekvés előtt mosták el az edényeket. “Inkább este örömmel, mint reggel körömmel.” -mondták a dédszüleink. Még nem volt mosogatószer, így zsíroldáshoz csupán szódát (Nátrium-karbonátot) használtak. Az odaégett ételmaradékot homokkal, durva szemű sóval próbálták lesúrolni a lábasokról. Ha ez nem segített, akkor drótkefével estek neki a zománcnak. Amikor nagyon zsírosak voltak az edények, akkor a mosogatóvíz mellé öblítővizet is készítettek oda, az edényeket pedig mindig szárazra törölve azonnal elrakták a helyére. A boldog békeidők konyhái, fürdői nem voltak annyira higiénikusak, mint a mai környezetünk. Ma már alapvető, hogy antibakteriális bevonattal készülnek a szaniterek, könnyen szabályozható a vízsugár és a hőfok, és számtalan kényelmi funkció könnyíti meg az életünket.
